#1 Photoshoot

Hat éves korom óta arról álmodozom, hogy ilyen életet élhessek. A kamerák, a ruhák... Minden vágyam az volt, hogy modell legyek.
Most itt állok a backstage-ben, és egyáltalán nem érzem azt, amit kéne. Sikeres vagyok, befutottam modellként, van pénzem, vannak barátaim...Valami mégis hiányzik. Talán a szerelem, de ezt nem tudom megmondani, mert fogalmam nincs, hogy milyen szerelmesnek lenni. Mindig is népszerű voltam, rengeteg fiúm volt, de mindegyiknek vége lett. Mikor megkérdezték, hogy miért, soha nem tudtam válaszolni. Mára tudom. Nem szerettem őket.

- Ms. Delaurents, kérem idefáradna? - zökkentett ki álmélkodásomból  a sminkes.

Bementem egy nagy terembe, és mindenki körben ülve, rám szegezte a tekintetét. Ott volt a menedzserem, a fotós, és még sok, számomra ismeretlen ember. Leültem.
- Nos, mint tudja - kezdett bele egy félig kopasz férfi - a menedzsmenttel való szerződése a 2012-es évben lejárt, de sikerei gyanánt úgy gondoltuk, hogy szerződést ajánlunk önnek, egy teljesen más pályán.
Bólintottam.
- Ez a pálya sokkal inkább a színészi karrierjét indítaná el, mert arra kérjük, hogy videóklippekben szerepeljen.
Videóklipp? Hát, bevallom először megijesztett a dolog, de egészen kezd megtetszeni.
- Vállalja. - vágta rá a menedzserem.
Szúrós szemekkel ránéztem Naomira, a menedzseremre, de valahogy mégsem voltam igazán mérges. Én is ezt mondtam volna.
- Remek, holnap kezdünk. Ez egyfajta próbatétel lesz, ha jól alakít, megkapja a szerződést. - hadarta a kopasz.



- Tudja, ez egy nagyon jó lehetőség lehetne számára, ugyanis pályafutás kezd lefelé ívelni, ezzel kicsit felpezsdíthetnénk. - magyarázta Mr. Sparks, a menedzsment elnöke.
-  Valóban remek lehetőség, köszönöm az ajánlatát. - mosolyogtam rá.
- Ha van kedve megismerhetné a zenekart, akikkel holnap dolgozni fog.
Besétáltunk egy hangterembe, ahol ők már nagyban beszélték az operatőrrel a jeleneteket.
Várjunk csak! Ők? Ez itt a One Direction.... Pompás. Együtt kell dolgoznom öt pisissel...