Tudom, hogy butaság csak úgy ítélkezni, de képtelen voltam máshogy. Annyira gyerekesnek és éretlennek tűnnek nekem ezek a fiúk a TV-ben. Semmi kedvem velük dolgozni, de választásom nincs, szóval muszáj lesz belevágnunk.
Odasétáltam mögéjük, vettem egy mély levegőt, és megköszörültem a torkom. Mindenki rám nézett...
- Sziasztok! - köszöntem a legkedvesebben, ahogy tudtam.
- Szia - mosolygott rám kedvesen a szőke, ír fiú - Niall vagyok. Te bizonyára Ashley vagy.
Bólogattam. Szépen sorban bemutatkozott további három fiú is. Louis, Liam és Zayn. Már csak egy maradt hátra.
- Szia, Harry vagyok. Örülök, hogy találkoztunk. - mondta olyan mosollyal, amitől a tinilányok 90 százaléka elájulna.
- Ashley. És én is örülök, Harry. - kémleltem az arcát egy halvány mosoly kíséretében, ami ezúttal már nem is mű volt. Tényleg szimpatikus volt.
Beszélgettem sokat a srácokkal, és rájöttem, hogy talán teljesen félreismertem őket. Egyáltalán nem hülyéskedték el a munkát. Persze viccelődtek, de nagyon koncentráltak. Látszott, hogy mikor dolgoznak tényleg odateszik magukat.
- Rendben, mára végeztünk a megbeszélésekkel. Holnapig pihenjetek sokat, a legjobb formátokat kell hoznotok. - ezzel ki is viharzott az operatőr.
- Hé, Ash... A srácokkal este tartunk egy kis összejövetelt Louis házában. Nincs kedved eljönni?
Hát hűha, Niall Horan épp most hívott meg egy One Direction buliba. Ennyit a pihenésről... Bár nem volt sok kedvem elmenni - nem miattuk, hanem a fáradtság miatt - valami mégis arra késztetett, hogy igent mondjak.
- Persze, ott leszek.
- Király. - kacsintott Louis. - Megadom a lakcímem, 8-ra gyere. Érted jöjjünk, vagy eljössz?
- Eljövök.
Háromnegyed 7 van, és fogalmam nincs mit veszek fel. Úristen. Egy darab ruhám sincsen. Na jó, ez túlzás, de most tényleg így látom a helyzetet.
- Alice! - rikkantottam rá a szőnyegen laptopozó barátnőmre. - Nem azért hívtalak át, hogy twitterezz! Segíts már!
- Jól van, jól van. - tápászkodott fel.
Nagyjából 5 percig kotorászott a szekrényemben, mire megtalálta:
- Tökéletes. - kezembe nyújtott egy fekete cicanacit, egy egyszerű topot, nyaklánccal ékezve, mellé a szegecses cipőm. Hozzájuk a kedvenc táskám, és a fehér bőrkabátom társult.
Hazudnék, ha azt mondanám nem tetszik az összhatás. Kifejezetten jól nézett ki. Letisztult és nem túl puccos, hanem pont az én stílusomnak megfelelő volt. Csak nem vehetek fel egy koktélruhát egy ilyen bulira?
Sminkként raktam egy vékony vonal szemhéjtus, szempillaspirált és pirosas rúzst, ami vaddá tette ezt az egész cuccot és tökéletesen illett kék szememhez és gesztenyebarna hajamhoz. Apropó haj. A göndör hajamat csak simán hagytam, hogy a vállamra omoljon.
- Azta, gyönyörű vagy Ash - kerekedtek el Alice szemei.
Csak mosolyogtam.
Kiléptünk a házból, elköszöntem Al-től, és kezdetét vette az út. A GPS-be bepötyögtem a címet, azzal elindultam. Szép volt így estefelé London. Mindig is szerettem a nyüzsgést.
Egy pillanatra úgy éreztem álmodok. Oké. Szóval itt lakik... Nem semmi! Kész luxusvilla, hátul korcsolyapályával, elől egy gyönyörűen gondozott kert..
Becsöngettem. Egy sötétbarna hajú, kedvesnek tűnő lány nyitott ajtót.
- Szia, Eleanor vagyok, Lou barátnője, te biztos Ashley vagy. - invitált beljebb - Egyébként isteni a ruhád, hasonló az ízlésünk.
Mindenki üdvözölt, majd elkezdődött az este.
- Ashley - kezdett bele Louis - azért vagy itt, hogy kicsit összebarátkozzunk, szóval ha nem bánod, most nem a munkáról lesz szó, hanem kicsit megismerjük egymást.
Az este végére már nyugodt szívvel elmondhattam, hogy igen, megkedveltem a fiúkat, és igen félreismertem őket. Hiba volt ítélkeznem. Sőt, Harry meg is tetszett egy kicsit, hogy mit ne mondjak.
Rengeteget beszélgettünk, és közbe azért fogytak szépen az alkoholtartalmú italok is.
- Csörr-csörr... - zakatolt a telefonom.
Éppen kinyitottam a szemem, mikor valami ismeretlen helyen találtam magam. Ez még nem is volt nagy meglepetés, biztos csak itt aludtam, mert sokat ittunk. De valaki szuszog mellettem?! Harry volt az. Meztelen volt, akárcsak én. Lassan ő is felébredt, és rám nézett.
- Te emlékszel valamire? - kérdezte reggeli, rekedt hangján.
- Nem. De nagyon úgy néz ki, hogy te meg én...Hogy...
- Tudom. - közben a kontaktust kereste- Figyelj, Ashley, kérlek erről az éjszakáról senkinek semmit. Ha a barátnőm ezt megtudja elhagy, én pedig összeomlok. Kérlek.
Nem a legjobb kezdés volt, hogy lefeküdtünk, de én megkedveltem Harry-t, és bíztam benne, hogy esetleg ebből még lehetne valami...De várjunk csak! Mi? Barátnőm? Tényleg... A szőke anorexiás, Taylor Swift. Erről ennyit.
- Rendben. Barátok? - nyújtottam a kezem.
- Barátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése