Furcsa. A napok úgy hullottak, mint a hópelyhek. Már több, mint két hete volt Harry-vel a kis "kalandunk", de én mégis úgy éreztem, mintha tegnap lett volna. Egy szót nem beszéltünk azóta, ha egyedül maradtunk ketten, csak kínos volt, szóval mindketten elkezdtük nyomkodni a telefonunk, mintha csinálnánk valamit. Soha nem néztünk egymás szemébe. Mi ebben a furcsa? Nem amiatt a nap miatt nem beszéltünk. Kétségtelen volt, hogy éreztem valamit. Tudtam, hogy ő is.
A videóklipp forgatása befejeződött, de még mindig jó viszonyt ápoltam a fiúkkal. Például ma, együtt reggelizünk Niall-el, Louis-val és Harry-vel. Tudom, hogy ez így tovább nem mehet. Nem bírom. Tennem kell valamit.
- Szia szépség! -kacsintott rám Louis.
Egy mosollyal válaszoltam, majd mindenkinek köszöntem két puszival.
Nagyon aranyos kávéházban voltunk, de Harry és én nem szeretjük a kávét, szóval maradtunk az asztalnál a forrócsokoládénkkal, amíg a két fiú vásárolt.
Akartam valami beszélgetést kezdeményezni, de képtelen voltam. Ő viszont megetette.
- Figyelj A, beszélhetnénk a kávézás után? Csak mi ketten. - nézett rám zavartan.
Beleegyeztem, de fogalmam sem volt, hogy miről szeretne beszélni.
Mindenki elszürcsölgette az italát, majd kettesével távoztunk. Harryvel megálltunk a helyünk előtt.
- Nos, - kezdett bele Hazz - szeretnék valamit mondani...
- Hallgatlak.
Megcsókolt. A csókunk örökkévalóságnak tartott, a mennyországban éreztem magam, csak ő volt, meg én és senki, vagy semmi más. Soha nem akartam volna abbahagyni.
- Hát most elmondtam. - halványan elmosolyodott.
- Harry, én nem tudom...Neked ott van Taylor, és...
- Nem! Nincs Taylor. - vágott bele a mondatomba.
Nincs Taylor? Hűha. Mióta? És miért nincs? Olyan sok kérdés...de egyikkel sem tudtam igazán foglalkozni, mert a gyomromban pillangók kezdtek repkedni, és szívem gyorsabban nem is kalimpálhatott volna.
- Amint rájöttem, hogy... Hogy érzek valamit irántad, tudtam, hogy vége. Soha nem szerettem a lányok érzéseivel játszani. - nézett mélyen szemeimbe - Kérlek, eljönnél ma velem vacsorázni?
Édes volt, és lehetetlen lenne erre nemet mondani. Bár nem szeretem könnyen adni magam.
- Benne vagyok. - mosolyogtam rá - és nyűgözz le. Attól még, hogy te vagy a föld legjobb pasija nem fogok a karjaidba omlani olyan könnyen. - persze ez hazugság volt, de mint mondtam, nem okos dolog könnyen adni magad.
Hihetetlen. Pillangók? Kalimpáló szív? Soha, de soha nem éreztem ilyet. Alig vártam az estét. Korai ilyet mondani, de már azt is végiggondoltam, hogy mi lesz a gyerekeink neve.
A készülődés az estére a szokásos volt. Alice átjött segíteni ruhát választani, én meg felvettem, amit adott. Már nagyjából az ötvenedik összeállításnál jártunk, mire megtalálta a legjobban illőt:
- Áhá, meg is van! - kacsintott rám a gyönyörűséges, legjobb barátnőm.
Háromnegyed nyolc van. Harry nyolcra jön. Akkor még gyorsan felkészítem magamat lelkileg a randira, gondoltam. Csakhogy abban a pillanatban meghallottam a kapu csöngését. Alice nyomott a homlokomra, majd szaladtam le.
Kinyitottam az ajtót, és megláttam Harry-t, egy csokor rózsával a kezében. Megint a pillangók a gyomromban. Azt hittem megőrülök. Mikor meglátott leesett az álla, majd végigmért, amire én egy kicsit elpirultam.
- Ashley, istenien nézel ki. - mosolygott rám, egyenesen a szemeimbe nézve - Gyere!
Udvariasan előreengedett, és beszálltunk a kocsijába. (Ami mellesleg nem egy rossz darab volt. Élvezet volt már magában a kocsijában utazni.)
Egész úton nagyon édes volt, és rengetegszer megdicsérte a kinézetem, amibe minden egyes alkalommal belepirultam, de ő láthatóan élvezte a helyzetet.
- Megérkeztünk. - kezdte el a tekintetem fürkészni.
Szóhoz sem jutottam. Az épület elképesztő volt kívülről és belülről is. Hát az biztos, hogy ezt egy vagyon lesz kifizetni. Ez a gondolat megint csak megdobbantotta a szívem...Képes ennyit költeni rám! Édes. Nagyon édes.
Rámosolyogtam és leültem.
Az esténk fantasztikus volt, Harry nagyon aranyos, örülök, hogy jobban megismerhettem. Én is próbáltam a legjobb formám hozni, de leginkább csak önmagam voltam. Reméltem ő is úgy érez, ahogy én. Az ételek isteniek voltak, az utolsó falatig mindent megettem, ami nagy szó, mivel elég madárétkű vagyok.
A vacsora vége felé jártunk, mikor mélyen, egymás szemébe néztünk. Elvesztem a tekintetében. Az időérzékem teljesen eltűnt, és mire feleszméltem, feje felém közelített, én pedig viszonoztam, amiből egy csók lett. Nagyon kis apró csók volt, de pont illett ide. Harry igazi úriember.
Fizettünk, majd távoztunk.
A kocsi előtt szembeállt velem, megfogta a kezem és mélyen, amilyen mélyen csak tudott a szemembe nézett, majd feltette a kérdését:
- Ashley, leszel a barátnőm?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése